Gyula

A román határ közelében fekszik, város Békés megyében, népessége kb. 32.000 fő. A Fehér-Körös folyó bal partján található. Maga a város sok parkjával, műemlékével, valamint kis utcácskáival és világhírű fürdőjével turisztikai jelentőséggel bír.

Története:

A város neve egyrészt tisztségre, másrészt egy főúr nevére utal. A vidéken már az újkőkor idején éltek emberek. Az ármentes területeken találtak leleteket, amik erre utalnak. Az első jelentősebb nép a szkíta volt, majd később betelepedtek a kelták is. A népvándorlás idején szarmaták érkeztek a területre, majd több száz év után germánok telepedtek meg. Attila idején hun fennhatóság alá került. A Honfoglalás idejéről nem sok emlék maradt fent. Gyulát elsőként Károly Róbert oklevelében említik a XIV. század elején. A település 1332-től már Gyula néven szerepelt a krónikában. Valószínűleg Károly Róbert szervezte meg a gyulai uradalmat, amely gazdasági központja volt a területnek. A megyeszékhely ekkor Békés városa volt. Az uradalom 1387-ben került magánkézre, amikor Zsigmond király Losonczy Lászlónak adományozta,hogy ezzel elnyerje a nemesek támogatását. A család kihalása után Zsigmond király Maróti Jánosnak adta tovább az uradalmat. 1418-ban már hetvennyolc birtokrész tartozott hozzá, Gyulától egészen Kunágotáig, s ezeket három mezővárosból irányították. Gyula várossá fejlődése az Anjouk idejére tehető, amikor is Károly Róbert több kiváltságot adott a városnak: bíró és elöljáró választás jogát és vásártartási jogot. Ebben az időben Zsigmond vámmentességet adott a polgároknak. A város már maga szedhette adóját, s polgárai felett maga bíráskodhatott. Maróti sokat tett a város felemelkedéséért, ekkor kerültek Gyulára a Ferenc-rendi szerzetesek, s az ő idejében épült a gyulai vár. Mátyás király 1476-ban a város kiváltságait megerősítette. 1482. április 8-án Mátyás király Hunyad megyét Corvin Jánosnak adta, a gyulai uradalmat pedig fiának. 1484-ben a főispáni, alispáni és szolgabírói tisztséget a gyulai várhoz kapcsolta. Ezzel lett Gyula megyeszékhely. 1514-ben Dózsa seregei állomásoztak Gyula alatt. Miután Dózsa hírt kapott, hogy a nemesség a közeli Csanád alatt gyülekezik, hadával elvonult. 1527-ben újabb felkelés tört ki. A Cserni Jován-féle lázadás ellen Gyulán gyülekezett Perényi Péter erdélyi vajda serege. Ezt a sereget a szerbek megsemmisítették. Gyula 1552-ben végleg Ferdinánd kezére került, s ettől kezdve „Vég-Gyula" vára kimondottan a török elleni harcokra készült fel. 1525-ben már 3000 lakosa volt a városnak s jelentős szerepe volt az iparban, kereskedelemben és kultúrában is. Templomok és kolostorok épültek, iskolát nyitottak. A reformáció idején Szegedi Kis István is itt tanult. A gyulai vár elfoglalásával szinte a teljes Körös-Maros köze elveszett, s az Oszmán Birodalom berendezkedett a területen. A vidéket a temesvári vilajethez csatolták, létrehozták a gyulai szandzsákot. Gyulán a bég volt az úr. A török uraság keveset változtatott a városon. A török kori Gyula városát Evlija Cselebi írásaiból ismerjük.
Gyula ezután közel száz évig török végvár maradt. A visszamaradt rác katonaság feldúlta a várost, majd kurucok ostromolták. III. Károly 1715-ben visszaállította a megyei közigazgatást. Ekkortól kezdődött meg az újra betelepülés a városban. A város fejlődése a tizennyolcadik század második felében gyorsult fel. 1738-ban pestis pusztított. 1790-ben lekészült az első köves út és a Kapus-híd. A városban 1782-1882 között hét tűzvész pusztított. A másik veszély a víz volt. Mivel a Fehér-Körös átfolyt a városon, az áradások gyakran elöntötték a települést. 1841-ben Kaszinó nyílt, mely a politikai élet fóruma lett. Az uralkodó gazdaság ekkortájt az állattenyésztés volt. Céhekbe tömörültek az iparosok, a kereskedelem is dinamikusan fejlődött. 1723-ban a város vásártartási jogot kapott. A kulturális élet is felemelkedett, iskola épült, színház, ahol német nyelvű előadások is zajlottak. Kórház csak 1846-ban épült. A '48-as forradalom híre március 20-án érkezett Gyulára. Májusban új főispánt neveztek ki a reformkor haladó politikusa, báró Wenckheim Béla személyében. Jellasics támadásakor megkezdődött a szabadságharc A haza védelmében a gyulai céhek is részt vettek. Az oroszok megszállták a mai Megyeházát. Az aradi tizenhárom vértanú közül kilenc volt Gyulán. 1855-ben pusztító árvíz zúdult a városra. Ezután két év alatt megásták a Körös-csatornát. A vidék mezőgazdasági jellege továbbra is megmaradt, de az állattenyésztés helyett a növénytermesztés lett a fő gazdasági ágazat. A trianoni békeszerződés Gyula városát sem kerülte el. A területek elcsatolásával ipari részek is elkerültek, ami érzékenyen érintette a várost s a területet. Gyula ma is aktív, nyüzsgő életet diktál, fejlett kulturális programokkal és turisztikai látnivalókkal.

Látnivalók:

Gyulai vár: Európa egyetlen síkvidéki téglavára, mely a XVI-XV. században épült, gótikus stílusban. A várban várszínház működik és múzeum, s a vár külső területe rendezvényeknek ad otthont. A várnál csónakázó tó is található. Várfürdő: az Alföld egyik legmodernebb strand- és gyógyfürdője, mely 19 medencével várja az idelátogatókat. Az Almássy kastély 8,5 hektár területű ősparkjában található. Területén gyógy- és élménymedencék, gyermek-víziparadicsom, pezsgő- és hullámmedencék, valamint óriás- és kamikaze csúszdák találhatók. Itt található még a 25 méteres tanuszoda, valamint egy 50 méteres versenyuszoda. A Várfürdő vize alkáli-hidrogénkarbonátos-kloridos gyógyvíz. Rendezvények: Reneszánsz karnevál, Tavaszi Fesztivál, Gyula napok, Végvári Pünkösd, Tarhonya Fesztivál, Végvári Esték, Sörfesztivál, Erkel Művészeti Napok, stb. Egyéb látnivalók: Városi Képtárműemlékeit, a Szűz Mária kegy-, és emléktárgyak gyűjteménye, Németváros, Ferences romkert, Százéves cukrászda copf stílusban. Gyulán született Erkel Ferenc, az egyik legnagyobb magyar zeneszerző. Almássy-kastély, Ladics ház, Dürer terem. Kstolják meg a híres Gyulai Kolbászt is. Híres gyulaiak: Erkel Ferenc zeneszerző, Hevesi Tamás zenész, Dombóvári Vanda műsorvezető, Apor Vilmos püspök, Bródy Imre fizikus, Kohán György festőművész.