Nagyecsed
Nagyecsed Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekszik, a Nyírség határán helyezkedik el.
A városon keresztül folyik a Kraszna.
Megközelíthető közúton a 49-es útról és a Mátészalka-Tiborszállás vasútvonalon.
A település nevét először a 13. században említik hivatalos iratok Zomoy és Euchetii formában. Létezését Anonymus is feljegyezte.
A település neve korábban csak Ecsed volt, melynek régebbi alakjai Euched, Efhied, Eczied, Eozet volt.
Neve személynévből alakult ki. A Nagyecsed nevet később kapta, mivel szomszédságában volt egy Kisecsed nevű falu, így különböztették meg a két települést.
Ecsed a feltételezések szerint fontos szerepet töltött be a környék vonatkozásában.
A honfoglalás idején Tas vezér földvárat építtetett, majd a 11. században kolostor épült, ennek maradványai ma is láthatók.
Ecsed a 13. században a Gutkeled nemzetség birtoka volt, majd a 14. században a Dorog fiak részét a Báthori Bereck fiai szerezték meg, akik később a Dorog lányunokák részét is megvették.
Ecsedet kőfal és víz vette körül, mely jelentősen megnövelte a falu biztonságát, azonban nehezen megközelíthetősége miatt nem kedvezett a kereskedelemnek és a további fejlődésnek.
A fejlődés záloga a kiemelkedő részek összeköttetése és az építkezés volt.
Az Ecsedi vár megépítésére a 14. század első felében kapott engedélyt I. Károlytól a Báthori család.
A család fontos állomása volt Ecsed, ezért mindent megtettek megerősítésére és központi szerepének növelésére.
A legfontosabb momentum a 15. század végén Báthori András szabadságlevele, ez volt Ecsed mezővárosi rangjának alapja.
A vár és a település fontos szerepet töltött be az erdélyi fejedelmek és a király közötti harcokban.
A település virágkora Báthori Gábor idején volt, ekkor már hat vármegye tartozott hozzá.
Báthori halála után a kincstáré, majd a 17. században Bethlen Gáboré lett a vár és az uradalom.
Bethlen Gábort „református fejedelem”-nek tartották, sokat tett azért, hogy növelje polgáraiban a mezővárosi polgári öntudatot és jelentősen támogatta a református egyházat is.
Halála után öccse lett a tulajdonos, a Bethlen család idejében jelentős fejlődés ment végbe Ecseden.
Később I. Rákóczi György tulajdonába került, aki szintén jó hatással volt a település fejlődésére.
Ecsed virágzásának II. Rákóczi György halála vetett véget.
Özvegye, Báthori Zsófia fiával együtt áttért a katolikus vallásra és levált Erdélyről.
A 18. században a szatmári béke után a vár a császáriak tulajdona lett, akik lerombolták. A várnak ma már nyoma sincs, az itt feltárt régészeti leletek a Berey József Helytörténeti Gyűjteményben találhatók.
Ecsed fejlődése az Ecsedi-láp lecsapolásával indult meg. A Kraszna szabályozásra került, csatornahálózat épült, árvízvédelmi töltéseket építettek, melyek mind hozzájárultak a láp vizének elvezetéséhez, megszüntetéséhez.
A lecsapolást követően termőföldek jöttek létre, ezzel megindult a mezőgazdaság fejlődése, mely elősegítette a település fejlődését is.
A 20. században villany-és szivattyútelep létesült, ez szolgáltatta a lakosság villamosenergia szükségletét.
Az 1960-as években jelentős mértékű előrelépés vette kezdetét.
A ’80-as években megépült a vízmű, a ’90-es években fejlődött az infrastruktúra, kiépült a telefon, a gázvezeték, intézmények létesültek, sok energiát fordítottak a városiasodásra, míg végül városi rangot kapott.
Nagyecsedhez számos híresség köthető, többek között a Báthory család, Berey József lelkész, Kovásznai Péter református püspök, Beke Margit egyháztörténész, Homonyik Sándor énekes, Bódi Guszti és Bódi Margó énekesek, Murguly Lajos verbunktáncos, Ozsváth Sándor művelődéstörténész, Rostás Mihály mesemondó, Szántó Anna válogatott kézilabdás, Fehér Tibor színész
Látnivalók
Görög katolikus templom
Rákóczi-emléktábla
Szivattyútelep
Díszkút
Helytörténeti Gyűjtemény
Ecsedi-láp
Sárvár-domb
Vadállatmenhely
