Pásztó, Nógrád megye
Pásztó
Pásztó Nógrád megyében fekszik, gyönyörű környezetben helyezkedik el, a Mátra nyugati kapuja.
Megközelíthető az M3-as utópályáról Hatvan felől, vagy Gyöngyös és Szécsény felől közúton autóval és távolsági busszal és vasúton a MÁV járataival.
Nevét több forrásból eredeztetik. Egyik verzió szerint Pásztó neve valószínűleg iráni eredetű, melynek jelentése „tábor”, mások szerint a névadó a városon keresztül folyó Paszth ( mai nevén Kövicses ) patak.
Nevét hivatalos iratok sokféle formában jegyezték fel: Pasto, Pastro, Pastuch, Szakállas-Pásztó.
A könyezet korán alkalmas lett arra, hogy itt emberek telepedjenek meg, már ősidőktől kezdve lakott volt, az őskorból és a bronzkorból is számos lelet került elő, a népvándorlás során már közismert volt.
A honfoglaló magyarok innen indultak a gömöri és a nógrádi területek elfoglalására.
Pásztó Ed és Edumer kun vezérek tulajdonába került. Aba Sámuel és Szent László idejében királyi birtok volt.
V. István és Mátyás király szintén tartózkodott Pásztón, a település jelentősége gyorsan megnőtt.
III. Béla a 12. század végén a ciszterciek részére apátságot alapított, célja az volt, hogy a palóc lakosságot keresztény hitre térítse át.
Fejlődik a mezőgazdasága, kiemelkedő a szőlőkultúra. Ezt őrzik a gótikus pincék, melyek még ma is alkalmasak bor tárolására.
Pásztó középkori iskolája már akkor nevezetes volt.
A török hódítás azonban hosszú időre visszavetette a várost, a 17. század közepén kezdett csak újraéledni.
I. Lipót adománylevelének birtokában a morvaországi ciszter szerzetesek felépítették a ma is meglévő barokk kolostort, melyet II. József a 18. század végén bezáratott, de utódai a 19. század elején visszaadták eredeti jogait.
Meghatározó volt a település életére a jobbágyfelszabadítás, megszűnt mezővárosi rangja, nagyközség lett.
Bár az ipari forradalom elkerülte, de vasútja volt már a 19. század második felében, mely segítette, hogy bekapcsolódjon az ország vérkeringésébe.
A településre nehéz idők jártak. A szőlőt elvitte a filoxéra, ez volt a legfőbb jövedelmi forrás. A kisipar, a mező és erdőgazdaság nem biztosította a lakosság megélhetését.
Az 1950-es években járási székhely lett, átvette Szirák helyét. Továbbra is a mezőgazdaság és a szőlőtermelés volt a meghatározó. Az ipari termelésben főleg a könnyűipar kapott szerepet.
Pásztón kórház épült, termálvizes strandfürdő létesült. Lakótelepek emelkedtek, a régi házak eltűntek.
Pásztó újra 1984-ben lett város. Hozzákerült Hasznos község, Mátrakeresztes, mindkét településnek falusias jellege van. Egy ideig Mátraszőlős is ide tartozott, de 1991-ben ismét önálló lett.
A fantasztikus környék kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra, vonzza a turistákat.
Közel van a Kelet-Cserhát Tájvédelmi körzet, a Mátrai Tájvédelmi körzet, Hollókő, Mátraszentistván síparkja, 40 km Kékestető, 25 km Galyatető, 50 km Parád.
A város életében fontos szerepet játszottak és játszanak mai is a falusi népszokások, pl. farsangi táncmulatság, disznótorok, betlehemjárás, az aratás után kalászkoszorú készítése, a szüreti bál, a vásárok.
Kodály Zoltán is járt erre gyűjtő útján, itt talált rá az „Erdő mellett estvéledtem” kezdetű népdalra is.
A településhez sok híresség kapcsolható, többek között Tittel Pál csillagász, Vértesy Dezső műfordító, Alapi László forradalmár, Rubin Tibor katona, Kozma István válogatott labdarúgó, Görög Zita modell, műsorvezető, Gaál István filmrendező, Rajeczky Benjámin zenetörténész, Csohány Kálmán grafikusművész.
Látnivalók
Zsigmond király szobra
Gótikus kápolna
A hasznosi víztározó
A középkori vár romja
Oskolamester háza
Középkori monostor alapjai
Gótikus oldalkápolna
Pásztói Múzeum
Szent Lőrinc plébániatemplom
Csohány Kálmán Galéria