Tapolca

Tapolca Veszprém megyében helyezkedik el, a Tapolcai medence közepén, a Balaton-felvidék nyugati szélén.

A város fantasztikus környezetben helyezkedik el, bazalthegyek veszik körül.

Jól megközelíthető, közutakon és vasúton is kényelmesen elérhető.

Tapolca központja valamikor a Templom-dombon volt, a katolikus templom előtt a középkori vár falai ma is látszanak.

A Tapolcai medence ősidők óta lakott volt.

Először a rómaiak hódították meg az első században, az általuk épített utak jelenleg is láthatók.

A népvándorlás idején a hunok, a keleti gótok, később a longobárdok fennhatósága alá került.

Nevének írásos emléke a 12. századból való, amikor III. Béla udvari papjának adományozott Tapolca és Keszi között egy berket.

A település neve magyar eredetű, magas pontot jelent, vagy a másik jelentése a „meleg víz” az itt fakadó melegvízű forrásoknak köszönhetően.

A magyarok 900 körül telepedtek meg itt.

II. András a 13. század elején Turul ispánnak adta, aki birtokának központját a tó partjára tette. Ezt követően templom és kúria is épült, 1333-ban esperesi székhely is volt.

Tapolca a 14. században már mezőváros volt, több székhely található itt, Zala megye keleti részének központja lett.

A 15. században a karthauziak fallal vették körül udvarházukat, a törökök a 16. század közepén foglalták el a várost.

A 17. században a veszprémi püspök tulajdonába került, püspöki-mezőváros lett.

A település jelentős szerepet töltött be a Rákóczi-szabadságharcban is.

Tapolca fejlődésében, a polgárosodásban nagy szere volt a Tapolca-Sümeg vasútvonal megépítésének. Sok közintézmény épült és költözött a városba, járási székhely lett.

Tapolca környékén szőlőültetvények segítettek a város fejlődésében. Sokan foglalkoztak borkereskedelemmel. Nőtt az ipari tevékenység is. Fafeldolgozás, szeszfőzés valamint a vasút biztosított nagyon sok munkalehetőséget és megélhetést.

A városban kétszer is pusztított tűzvész, melyből sikerült felállnia.

A második világháború nagy sebeket ejtett a városon, sokan meghaltak, zsidó lakosait deportálták.

Tapolca 1966-ban ismét város, valamint a bauxitbányászat központja lett. Dinamikus fejlődés vette kezdetét, megépült a Bauxitváros lakótelep, új üzemek létesültek, fellendült a kereskedelem, közintézmények, iskolák épültek, a Balaton-felvidék fontos kisvárosa lett.

Tapolca életében jelentős szerepe van a turizmusnak, a Tapolcai-tavasbarlang világhírű.

Egy kútásás közben fedezték fel a 20. század első éveiben és egy évtized múlva megnyitották a turisták előtt.

Fantasztikus természeti képződmény, a hideg és a meleg víz keveredve folytatja útját és járatokat váj ki a mészkőben.

A Tapolcai-tavasbarlang 1982-től fokozottan védett.

A környék kiváló kirándulási lehetőségeket kínál, kényelmesen elérhető a Balaton is.

Tapolca számos hírességgel büszkélkedhet, akik itt születtek, vagy itt fejtették ki tevékenységüket.

Többek között Batsányi János költő, Boczkó Gábor párbajtőröző, Csermák József kalapácsvető, Szalai Gyöngyi párbajtőröző, Török János közgazdász, Tóth Vera és Gabi, a Megasztár testvérpárja, Németh István Péter költő, Marton László szobrász, Cserhát József költő és még sokan mások.

Látnivalók

Tavasbarlang

Malomtó

Batsányi-szobor

Katolikus templom

Szentháromság-szobor

Kiskirálylány

Trianon Emlékmű

Szent Borbála-szobor

I. világháborús emlékmű

Vass Albert szobra

Bauxitváros ( Y házak )