Tatabánya
Megyei jogú város, Komárom-Esztergom megye székhelye. A város címerének fő motívuma a Turul emlékmű. A város a Gerecse és a Vértes hegységek közötti völgyben terül el. Tatabánya város 1947-ben létesült Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és Tatabánya község egyesítésével.
Története:
A terület ősidők óta lakott, már a kőkorszakban éltek itt emberek, ezt a Szelim-barlangban talált leletek is bizonyítják. Honfoglalóink már számos itt élő törzset találtak a vidéken. A várost a tatai erőd védte. Gallát 1251-ben említik először írások, nevét egy személynévről kapta. Bánhida neve 1288 óta ismert, a helység egy Bán nevű földesúré volt. Galla, Felsőgalla és Bánhida király birtokok voltak.
A 16. század során számos természeti csapás érte a várost, majd később elfoglalták a törökök. A XVIII. század végén fedezték fel a szénbányákat, amely megváltoztatta a város addigi életét. 1891-ben a megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart. A X. század elején az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett s jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, újságokat adtak ki és kulturális rendezvényeket tartottak. 1896-tól megindult az aluminiumkohászat, bányagépgyártás és a két erőmű beindítottak. Napjainkra a város szénmezői kiürültek.
A Tanácsköztársaság bukása után a bányászok tiltakoztak a megemelt munkaidő miatt és letartóztatások ellen. A csendőrök a tömegbe lőttek, néhány bányász meghalt. 1950 óta szeptember 6-án tartják meg a Bányásznapi Ünnepségeket.
Már az 1920-as évektől tervben volt a községek egyesítése, bár csak a II. Világháború után került sor erre. A falvak féltették önállóságukat, de végül – hosszas tárgyalások után – 1947. október 10-én tényleges várossá nyilvánították a községeket. Eleinte esztergom volt a megyeszékhely, de 1991-ben Tatbánya nyerte el e címet.
A város jelképe a Turul madár, mely – a monda szerint - a honfoglaló magyarok Bánhidán semmisítették meg Szvatopluk seregét. Ennek emlékére állították 1907-ben Közép-Európa legnagyobb madárszobrát.
A kulturális életet számtalan esemény, tárlatok, színházi bemutatók egyre bővülő kínálata színesíti. A szellemi és gazdasági megújuláson kívül a hagyományok őrzése is fontos maradt. A város életében meghatározó szerepet játszó bányászat emlékét híven őrzik, ez a városi rendezvényeken éppúgy jelen van, mint a látnivalókban, nevezetességekben.
Látnivalók:
Tatabánya ipari városként nem sok látnivalóval rendelkezik, de számos műalkotás található a városban.
Turul emlékmű: Európa legnagyobb madár szobra, a város jelképe. Törtkőből rakott csonka gúla talapzaton áll, a szobor nagyméretű, kiterjesztett szárnyú, nyitott csőrű bronz madár, szárnyának fesztávolsága 15 méter. Karmai közt kardot tart, fején aranyozott, magyar szent korona. Donáth Gyula szobrászművész munkája.
Vitány vára: valaha a vértes büszkesége volt. ma már csak várrom. 1598-ban robbantották fel. Szép kirándulóhely.
Szelim barlang: a Turul emlékműtől 200 méterre található. A barlang különleges természeti képződmény, ugyanis mészkőbe vájt, 7 méteres kürtője a felszínről is körbejárható és kb. 40.000 éves. A barlangnál színi és irodalmi előadásokat is tartanak.
Szabadtéri Bányászati Múzeum: az egykori 15-ös akna került át a múzeum kezelésébe. Ma itt ásványkiállítás, bánya biztonsági felszerelések gyűjteménye és egy kialakított bányászlakás is látható. Itt láthatók Lois Viktor hangszerszobrai is.
Csónakázó tó: kis tó a város szívében, a szigeten egy napórával.
Római Katolikus templom: eredetileg román stílusban épült, majd később neoromán stílusban építették át. Az oltárkép Assisi Szent Ferencet ábrázolja.
Oktatástörténeti kiállítóhely: a két világháború közötti időszakból egy osztálytermet és szertárt lehet megtekinteni. (A római katolikus iskolában látható)
Egyéb látnivalók: Tulipános-ház, Ipari skanzen, Életfa, Erőmű-tó.
