Balassagyarmat, Nógrád megye

Balassagyarmat

Balassagyarmat Nógrád megyében, az Ipoly mentén fekszik, fontos határátkelőhely Szlovákiába.

Megközelíthető a 2-es számú főútról gépkocsival és távolsági busszal, valamint vonattal az Aszód-Ipolytarnóc és a Vác-Balassagyarmat vasútvonalakon.

Nevét a Balassa család nevéből és a honfoglaló magyarok Gyarmat törzséből eredeztetik.

A település korán lakott volt, legrégebbi leletek a középső rézkorból kerültek elő.

A római korban a kvádok alakítottak ki kereskedelmi utakat és telepedtek le itt.

Gyarmat fontos volt az Ipoly átkelőjének védelme szempontjából, később az őrhelyből alakult ki a vár is. 

Nevét először a 13. században említik hivatalos iratok, a 15. században már mezőváros volt.

A török időkben súlyos pusztítást szenvedett el, felgyújtották a várat is.

A török kiűzésére  a 17. század közepén került sor. Ezt követően a vár főkapitányai a Balassa család tagjai lettek. 

A törökök azonban ismét elfoglalták és felrobbantották, ezzel a település elvesztette fontos szerepét, elnéptelenedett.

A mai terület benépesítésére a 17. század második felében került sor.

Kedvező földrajzi fekvése is nagyban hozzájárult a lakosság számának gyors növekedéséhez, mivel fontos kereskedelmi út csomópontjában helyezkedik el.

A 18. század végére megépült a vármegyeháza, majd az ország legrégebben működő börtöne.

A városiasodásban élen járt, a település mai szerkezete a dualizmus idején kezdett kialakulni.

A vármegyeháza mellett újabb épületek jelentek meg, többek között létrejött az Otthontelep, Tisztviselő és Vasutastelep, a Mária Valéria közkórház – ez a mai Kenessey Albert Kórház -.

A város arculatának megformálásában nagy szerepe volt Wälder Gyula építésznek, Hajós Alfréd pedig megtervezte a város strandját.

Az első világháborúban fontos szerepe volt. A cseh helyőrséget önkéntesek visszaszorították az Ipolyon túlra, a köznyelv szerint ez volt a „csehkiverés”.

A város elnyerte a „Legbátrabb Város” címet.

A város trianont követően határváros lett. Régi hídját felrobbantották, új híd épült.

A 19. század első felében nagyközség, város, majd a század közepéig megyei jogú város lett.

1950-ben ezt a jogot Salgótarján kapta meg, megyeszékhely lett. Ezt az is indokolta, hogy Salgótarján jelentős nehézipari város volt.

Bár elveszítette korábbi fontosságát, kulturális szempontból továbbra is jelentős maradt, számos oktatási intézménnyel rendelkezik.

A város lakóinak mindig fontos volt a hagyományok, a polgári értékek, a természeti, szellemi, épített örökségek megóvása.

A városhoz számos híresség köthető, többek között Bérczy Károly író, Kovács Dusán olimpikon, Hosszu Márton festőművész, Eszményi Viktória énekesnő, Markó Iván táncművész, Pintér Ádám labdarúgó, Rózsavölgyi Márk zeneszerző, Tokay Ilona festőművész, Mikszáth Kálmán író, Szabó Lőrinc költő, Tildy Zoltán köztársasági elnök, Madách Imre író, Varga Csilla festőművész és még sokan mások.

Látnivalók

Városháza

Zsidó temető

Palóc Múzeum

Ipolymenti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóterem

Jánossy Képtár

Tornay Galéria

Szerb templom

Pannónia Motorkerékpár Múzeum

Csillagház

Nyírjesi Füvészkert és Vadaspark

Palóc liget

Mikszáth Kálmán lakóháza

Szabó Lőrinc lakóháza

Szecessziós villasor

Református templom

Evangélikus templom

Mária a Szentlélek Mátkája templom