Kistelek
Kistelek Csongrád megyében, a Tisza közelében fekszik.
Elérhető az E 75-ös úton gépkocsival és távolsági busszal, de megközelíthető a Budapest-Szeged vasútvonalon is.
Kistelek történetéről keveset tudunk, mivel a város környékén nem folytattak ásatásokat, ezért csak néhány lelet utal a terület történetére.
A 20. században rézkori csiszolt köbaltát találtak, a ’30-as években bronzkori eszközök kerültek elő, melyet a szegedi múzeum őriz.
Több helyen előkerültek római érmék, a szarmata korból edénydarabok, ruhadíszek, dénárok.
A feltárt anyagok alapján a település a rézkor óta lakott terület volt, több népcsoport is megtelepedett itt.
Nevét először a 15. század első felében említik hivatalos okiratok.
Az bizonyos, hogy a középkori Kistelek templomos hely volt. A török időkben elpusztult, de templomának maradványai a török hódoltság után is megmaradtak.
A 18. század első éveiben a Német Lovagrend záloga lett, melybe a lakosság nem akart belenyugodni.
A 18. század első harmadában a király Szegednek adományozta.
A legfőbb megélhetési forrás az állattartás volt, a szállási épületekben szarvasmarhát és juhot teleltettek ki.
A 18. század második felében elkészítették a leendő Kistelek térképét és megkezdődött a betelepítés. Jobbágyok, házas és házatlan zsellérek népesítették be a falut.
A gyakori homokfúvás miatt erdőket telepítettek, ezzel sikerült a futóhomokot megkötni. A homokot szőlőtermesztéssel hasznosították, míg a filoxéra járvány tönkre nem tette az ültetvényeket.
A lakosság folyamatosan nőtt, főleg a zsellérek száma gyarapodott.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban is kivette részét a lakosság.
A jobbágyfelszabadítást követően sok jobbágyból parasztgazda lett. A zsellérek száma jelentős volt, sok zsellér dolgozott a gazdáknál helyben, vagy a Pallavicini uradalomban.
A 19. században már megjelent az ipari és vállalkozói réteg is. Jelentős volt a Pigniczky család gőzmalma, mely néhány embernek adott munkát. Az áramfejlesztő telep létesítésével nagyon sok családnak biztosítottak villanyáramot.
Az első világháború sok áldozatot követelt.
A Pigniczky cég áramfejlesztőjét a 20. század első felében már közvilágításra is használták.
A második világháború után sokan kaptak földet, megalakult az első termelőszövetkezeti csoport, majd a ’60-as években újabb három TSz jött létre.
Négy nagyobb üzem is volt a településen, mely számos fiatalt foglalkoztatott. A gépállomás, a tejüzem, az Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság, valamint a kenyérgyár. Később több nagy vállalat létesített itt üzemegységet, többek között a Hódgép és a Fővárosi Kézműipari Vállalat is.
Az ’50-es években gimnáziumi oktatás is volt már a településen, majd új gimnázium épült.
A jelentős fejlődés indokolttá tette, hogy kezdeményezze városi rangra emelkedését.
1989-ben lett város, ezzel együtt öt környékbeli település oktatási és egészségügyi központja is.
A város és a környék nagyon jó kikapcsolódási lehetőségeket kínál.
Közel van Ópusztaszer, Szeged, Kiskunfélegyháza, Csongrád, Szentes, de a Tisza közelsége önmagában is nagyon sok szórakozási lehetőséget biztosít.
Kistelekhez több híres ember is köthető. Itt született Balla Jenő hírlapíró, Kisteleki Ede költő, Mikó Sándor iparművész, Varga Ferenc történész, Vicsay Lajos helytörténész, Polgár Gyula labdarúgó, Tápai Antal szobrász, Kováts J. István teológus és politikus.
Látnivalók
Római katolikus templom
Geotermikus erőmű
Első és második világháborús emlékmű
Kisteleki Múzeum
Kócsó-kápolna
Termálfürdő
Napsugaras házak
Szent István díszkút
