Kiskunmajsa, Bács-Kiskun megye
Kiskunmajsa
Kiskunmajsa Bács-Kiskun megyében, a Majsa-Fehértói Főcsatorna mellett helyezkedik el.
Megközelíthető vonattal, valamint az 5-ös, az 53-as, 54-es és 55-ös útról gépkocsival és busszal.
Nevét először 1436-ban említik hivatalos iratok Mayossa Tóth János kapcsán, a terület már korábban is a Mayossa kun család birtoka volt.
Az igazi benépesedés a neolit korban indult meg, a Kiskunság is ekkor vált lakott területté. Az itt élő lakosság vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A kőkorból nem kerültek elő leletek.
A rézkorból származó majsai leleteket a Kiskun Múzeum őrzi. A bronzkorból jelentős mennyiségű lelet került elő, melyet a szegedi, a félegyházi és a kecskeméti múzeumok őriznek. A legértékesebb leletet ( sárkányfejes szvasztikás tál ) a Kecskeméti Katona József Múzeum őrzi.
A Kiskunság víz melletti területei földművelésre, legeltetésre voltak a legalkalmasabbak.
A települést kezdetben hunok, kunok és avarok lakták.
A mai népesség története 1743-tól követhető.
A tatárjárás nagy pusztítást okozott a területen, sok emberáldozatot követelt.
A király kunokat telepített az Alföld legnéptelenebb vidékeire.
1473-ban nagy pestisjárvány tizedelte a lakosságot, ezért Mátyás megengedte, hogy más területekről települjenek be lakosok.
Mátyás halála után egy oklevél bizonyítja, hogy jelentős, virágzó település volt, ahol kun előkelőségek is éltek.
A török hódoltság alatt, a 16. század elején felégették, elnéptelenedett.
A törökök kiűzése után a Német Lovagrend tulajdonába került, az új tulajdonos benépesítette a települést. Lehetővé vált a földek visszavásárálása, nem csak földhasználati, de tulajdonjogot is kaptak. Ezzel az utódok visaszakapták előjogaikat és a maguk gazdái lehettek.
Ez meghozta a gazdasági fellendülést, melynek következtében Kiskunmajsa a 19. század első felében mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott.
A két háború között nagy szegénység uralkodott, sokan elköltöztek a községből.
A harmincas évek gazdasági válsága nemcsak a szegényparasztságot és a kisgazdákat, de az iparosokat is sújtotta.
1944 októberében érkeztek Kömpöc felől a község határához a szovjet katonák. A felszabadítás előkészítéseképpen 18-án repülőtámadás érte a községet, majd néhány napra rá erős aknatűz. Ez utóbbi több tucat polgári áldozatot követelt. Kiskunmajsa nem tartozott a fő stratégiai pontok közé, így az egy-két átvonuló német, illetve magyar alakulaton kívül számottevő katonaság nem volt. Ennek következtében a község területén található mintegy 2000 épületben jelentős kár nem állt be. A civil lakosok közül azonban többen estek áldozatául a sztálini hadsereg önkényének.
A 60-as években megindult az iparosodás, és nagy áttörést hozott a feltörő termálvíz, melynek következménye a 80-as évektől meginduló gyógyturizmus. Ez a település jelentős fejlődését hozta magával.
A gyógyfürdő a szénhidrogén bányászat kapcsán felszínre törő gyógyvíz eredménye. A nátrium-hidrogénkarbonátos termálvíz hasznosítását a Jonathán Mgtsz kezdte meg először szabadtéri medencékkel. Ezt követően megépült az impozáns fedett csarnok és 2001-től élményfürdő teszi kellemessé a fürdőzést.
Mára kedvelt turistacélponttá vált. Leginkább a gyógyfürdő miatt látogatják. Kényelmes szálláshelyek, motelek, panziók, vendégházak és hangulatos vendéglátó egységek várják a látogatókat.
Látnivalók
56-os Múzeum és Kápolna
Római Katolikus templom
Konecsni György Helytörténeti Gyűjtemény
Mayossaszállás Emlékmű
Sörös korsó és pohár gyűjtemény
Tájház
Szökőkút
Gyógyfürdő