Dunaföldvár

Dunaföldvár a Duna jobb partján, Tolna megyében található.

Megközelíthető a 6-os, a 61-es és az 52-es úton gépkocsival és távolsági busszal, valamint a Pusztaszabolcs-Paks vasútvonalon.

Itt köti össze híd az Alföldet a Dunántúllal.

Dunaföldvár korán lakott település volt, nevének első hivatalos említése a 12. század végéről származik.

Ekkor Monasterium de Felduar alakban írták.

Az ekkor készült oklevél alapján az akkori monostor a bencés szerzeteseké volt és a 11. században volt már temploma is.

A település fénykora a 14.-15. századra tehető, fontos útvonalak vezettek rajta keresztül és révátkelőhely is volt egyben.

Az apátság azonban szép lassan elveszítette befolyását, az épületek pedig a török pusztítások következtében megsemmisültek.

A város azonban több török időkből származó emléket őriz.

A törökök kiűzése után megindult a betelepítés, szerbeket, németeket és tótokat telepítettek be.

A dunai átkelő miatt sok harc folyt. A kurucok elfoglalták, majd a császári csapatok visszaszerezték, majd ismét a kurucoké lett, míg végül elesett és a település hosszabb időre elnéptelenedett.

Az újratelepülésnél fontos szempont volt, hogy a vidék földesura Mednyánszki Ferenc biztosította a szabad költözködés jogát és mentesített a földesurat megillető robot alól. Ez nagyon vonzóvá tette a betelepülést és beindította a fejlődést.

Az iparosok céhekbe tömörültek, sóhivatal és posta kezdte el működését. Hamarosan a megye legnépesebb települése lett.

A gőzhajó megjelenése újabb áttörést hozott a település életében. Fellendült a kereskedelem, megindult a személy és áruforgalom, kinyíltak a lehetőségek a különböző árucikkek kicserélődésére.

A folyó szabályozásakor jelentősége tovább nőtt, mivel Tolna kikötője megszűnt.

A 19. század első felében tűzvész, a közepén pedig kolera járvány pusztított.

A település jelentőségét tovább növelte a vasút megépítése.

A 20. század elején már számos közhivatal, pénzintézetek működtek, emeletes házak épültek, megújult a városháza, bekötötték a telefont, elkészült az ártézi kút, egyértelmű volt a városiasodás.

Megjelentek az ipari létesítmények is, a Reitter-féle gőzmalom és a kendergyár.

A lakosság legfőbb megélhetési forrása továbbra is a mezőgazdaság, a kézműipar, a kereskedelem és a fuvarozás volt.

Az első és második világháború mély sebeket ejtett a településen.

A háború után nagyarányú fejlődésnek indult, ma már kedvelt turistacélpont.

Számos híres emberrel büszkélkedhet, többek között Beszédes József vízépítő mérnök, Reitter Ferenc gőzmalom tulajdonos, Baumgarten Sándor építész, Gábor Pál filmrendező, Erdőss Pál filmrendező, Schneider Csilla Krisztina festőművész, Pollák János teológiai doktor, Magyar László Afrika-kutató és még sokan mások.

Látnivalók

Beszédes József híd

Török-torony

Csonka-torony

Városháza

Óratorony

Vármúzeum

Várkapu

Római katolikus templom

Szent Ilona-templom

Szentháromság-szobor

Nepomuki Szent János kápolna