Kunszentmiklós
Kunszentmiklós Bács-Kiskun megyében fekszik, a Duna-Tisza közén, a Kiskunság északi részén helyezkedik el, Budapesttől 60 km-re.
Megközelíthető az 5-ös, az 51-es és az 52-es főútról gépkocsival és távolsági busszal, de elérhető vonattal is a Budapest-Kelebia vasútvonalon.
A régészeti feltárások során hétezer éves újkőkori leletek kerültek elő, csuprok, tálak, edények, de megmunkált szarvasagancsot, valamint rézszerszámokat is találtak. Ezek azt bizonyítják, hogy a terület több ezer éve lakott volt, azonban a bronzkorban lett igazán népes.
A település neve eredetileg Tatárszentmiklós volt, ez szerepel abban a kiváltságlevélben is, melyben Zsigmond király a jász-kunoknak adományozta.
Kunszentmiklós néven II. Ferdinánd idejében nevezték először, aki a 17. században új privilegialis levelet adott a településnek, mivel a régi megsemmisült.
A város már a török idők elején népes település volt. A török időkben többször is gazdát cserélt, volt az erdélyei fejedelem, a Habsburg császár és a török szultán fennhatósága alatt is. A török időkben a nevét leírták Szent Miklós, Tatár-Szent-Miklós alakokban is.
A 16. század végén a törökök felgyújtották a települést, lakosai azonban nem menekülhettek messzire, mivel a 17. század elején a megmaradt települések között tartották számon.
A török uralom megszűnését követően a kunok és a jászok szerették volna visszakapni kiváltságaikat, azonban a Habsburg királyok sajátjukként kezelték és el is zálogosították a német lovagrendek.
Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején a kunok és a jászok a fejedelem mellett harcoltak.
A folyamatos tiltakozás és a háború veszélye megtette hatását, Mária Terézia hozzájárult a redemptióhoz, a 18. század közepén a Jászkunság megválthatta magát, melyből Kunszentmiklós is kivette a részét.
Ezt követően mezőgazdasági fellendülés jellemezte, anyagilag, gazdaságilag megerősödött, iskolájából latin iskola lett.
A 18. század végén mezővárosi rangra emelkedett, ekkor már algimnáziuma is volt. Jeletősen nőtt a kereskedők és iparosok száma, céhek alakultak.
A kiegyezés után a város járási székhely lett, ez egészen 1956-ig tartott.
A 19. század elején volt már postája és gyógyszertára, az 1860-as években kórház épült, majd óvoda, nyomda, saját újság is volt a városban.
A 19. század végén megépült a gőzmalom, a mezőgazdasági feldolgozás több ága is megjelent, valamint megindult a forgalom a Budapest-Zimony és a Kunszetnmiklós-Dunapataj vasútvonalon is.
A két világháború között a város megőrizte az addig betöltött szerepét, kisebb beruházások is történtek, az utakat leburkolták, gimnázium, sporttelep, sportuszoda, majd villanytelep épült.
Egy csatornázási beruházás azonban jelentősen megváltoztatta a város életét, néhány év alatt kiszáradt a terület, elszikesedett a talaj. Ez volt az egyik oka a lakosság elszegényedésének.
A második világháborút követően azonban megindult az élet. Előkészítették a földosztást, megalakult a gépállomás, létrejött a háziipari szövetkezet, tejipari és sütővállalatok jelentek meg, megnőtt a foglalkoztatás.
A 20. század közepétől újabb beruházások kezdődtek, bekötőút, járda, villanyhálózat, törpe vízmű, új gyógyszertár épült. Megindult a szakmunkásképzés, TSZ-ek alakultak.
Napjainkban számos kiskereskedelmi egység, vendéglátó egység, magán kisiparos működik a városban. Kunszentmiklós minden lehetőséget megragad a foglalkoztatás bővítésére.
A városhoz számos híresség köthető, többek között Varga Domokos író, Baksay Sándor református püspök, Virágh Gedeon honvéd őrnagy, Naszvadi György közgazdász, Bors Károly mérnök, egyetemi tanár, Szamota István nyelv és történettudós, Diószegi Balázs festőművész.
Látnivalók
Református templom
Városháza
Római katolikus templom
Strandfürdő
Dószegi Emlékház
Virágh kúria
Baksay Sándor Emlékszoba
Baksay Sándor Református Gimnázium
Nyakvágó Csárda
