Nagykanizsa

Nagykanizsa Zala megye déli részén helyezkedik el, a Zalai-dombságon, a Mura folyótól 13 km-re.

Elérhető gépkocsival, a 7-es út és az M7-es autópálya a városon megy keresztül, valamint vasúton és a Volán távolsági járataival.

Gyönyörű környék, egy részét erdők, dombok övezik.

A város története az újkőkorban kezdődik, innen származnak a legrégebbi leletek.

A bronzkorból talált leletek közül a bika szobrocska a legizgalmasabb, a vaskorból szinte alig került elő lelet.

Kezdetben elsősorban kelták által lakott, később a keleti-gót és alán törzsek, majd a hunok térhódítása miatt a nyugati-gótok is megjelentek. A hun birodalom szétesését követően a keleti-gótok, majd a longobárdok, ezt követően az avarok lakták. Az avarok összeomlása a Frank Birodalomnak köszönhető.

A frankok uralma több évtizedig tartott, majd megjelentek a magyarok a 9. század végén.

Kanizsa nevét először a 13. század közepe táján említik hivatalos iratok.

A várat a Kőszegi család birtokolta, majd Károly Róbert Osl nembeli Lőrincnek ajándékozta. Halála után utódai a Kanizsai nevet vették fel. A Kanizsai család két évszázadon keresztül birtokolta, Kanizsai Orsolya volt a család utolsó tagja.

A 15. század elején szerepel először mezővárosként, volt fürdője, ispotálya, ferences kolostor is épült.

A 16. században a törökök átvonultak Kanizsán és nagy rombolást végeztek. Ekkor vált szükségessé a vár megerősítése. Szigetvár eleste után Kanizsa szerepe jelentősen megnőtt.

1600-ban török kézbe került az értékes terület, a várat is átépítették, megerősítették, egy fából épült város létesült, fürdők, dzsámi, minarettek, boltok épültek.

Zrínyi Miklós a 17. század második felében ostromolta a várat, mely sikertelen volt.

A 17. század végén Kanizsa vára felszabadult, várfalait lebontották, árkait betemették, közvetlenül bécsi fennhatóság alá tartozott, a város fejlődött, lakossága növekedett. Ennek a fejlődésnek I. Lipót császár vetett véget.

A település kedvező földrajzi helyzete miatt lakóinak száma egyre nőtt. Szőlőművelés, szántóföldi művelés volt a főfoglalkozás. Sokan bevándoroltak, szaporodtak az iparosok és a kereskedők, sok volt a zsidó és a görög származású kereskedő.

A város jelentős szerepet játszott a 19. század közepétől az első világháborúig. A kiegyezés után a gazdasági életben is jelentős fejlődés mutatkozott. Új vasútvonalak épültek, melyeken óriási forgalmat bonyolítottak le.

A két világháború között nagyon sok gonddal küszködött a település, szegénység, munkanélküliség. A város nehezen állt újra talpra. Várostervezés kapcsán vízvezeték, családi házas övezet, színház, strand, létesült, fejlődött az infrastruktúra. Itt volt a MAORT központja. A második világháború újabb megpróbáltatásokat hozott.

A 60-as években a város élete nyugodt mederben folyt, a fejlődés megindult.

Mára már kedvelt turistacélpont.

Tele van műemlékekkel, nevezetességekkel, kikapcsolódási lehetőségekkel.

A zalai táj szépsége elvarázsolja a turistákat, de a helyi és a környék lakosai számára is élhető, ideális hely, feltöltődésre tökéletesen alkalmas lehetőségekkel.

Sportcsarnok, sportpályák, foci, squash, tenisz, baseball, motocross, csónakázó tó, túrázás, vízisportok, vadászterületek, egészség-központok, termálfürdők, strand, uszoda és még számos lehetőség segíti az emberek aktív pihenését, kikapcsolódását.

Ezen kívül éttermek, szállodák, hotelek, borospincék, gasztronómiai ételkülönlegességek várják a turistákat.

Számos híresség köthető a városhoz, néhány közülük:

Balázsovits Lajos színművész, Bethlen István politikus, miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf, Bedő Krisztián világbajnok vízilabdás, Árkus József újságíró, humorista, Bertha Bulcsu író, Márkus László színész, Ősze András szobrászművész, Dávid Kornél kosárlabdázó, Hevesi Sándor színházi rendező, igazgató és még sokan mások.

Látnivalók

Városháza

Pollák-ház

Alsóvárosi templom

Vasemberház

Bankpalota

Testvérvárosok kútja

Erzsébet királyné szobra

Izraelita temető

Csónakázó-tó

József főherceg laktanya

Képzőművészetek Háza