Rákóczifalva
Rákóczifalva Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tisza folyótól alig több, mint egy km-re fekszik.
Megközelíthető a 442-es főúton gépkocsival és a Volán távolsági járataival.
A település korán, már az őskorban lakott terület volt, ezt régészeti feltárások is bizonyítják.
Újkőkori és rézkori leleteket is találtak.
Az 1962-es régészeti feltárások arra utalnak, hogy már az időszámítás előtt is lakták.
Nevének első említése a 11. században merült fel hivatalos okiratban, ekkor Ferra Vascionorum alakban írták le.
Kezdetben a szarmaták éltek ezen a vidéken, sírjaikat kirabolták, de még így is sok ékszert sikerült a régészeknek megtalálni.
A szarmaták után a gepidák, majd az avarok telepedtek meg itt.
A környék kedvező földrajzi adottságai, a Tisza közelsége kedvezett a letelepedéshez.
A római kor idején több más település mellett Rákóczifalva is lakott volt és fontos Tiszai átkelőhely is egyben.
A folyó mellett magas a part, ami megvédi a lakosságot az árvíztől.
Az itt elhúzódó homokhát fontos alapanyaga lett a később megépült házaknak.
A településnek a történelem során több tulajdonosa is volt.
A mai területet a 15. század elején Zsigmond elcserélte a rác fejedelemmel, később pedig Mátyás király Szilágyi Mihálynak adta.
A török időkben az egyik legnépesebb település volt, de a 15. éves háborúban lakóinak száma és meghatározó szerepe is nagymértékben csökkent.
A török idők végén teljesen elpusztult.
Az újranépesítés II. Rákóczi Ferenc idején történt, aki Szegedről telepített ide embereket.
Az ekkor megépült kastély lett az uradalom központja. A kastély később Malonyai báró, majd a kincstár tulajdona lett, közigazgatásilag Szolnokhoz tartozott.
A település mai nevét 1882-ben kapta meg, amikor a telepesek úgy határoztak, hogy a fejedelemnek emléket állítva Rákóczifalvának nevezzék el és ebben az időben lett a község önálló.
A kastélyban oktatás kezdődött, a két tanító Pesti Lajos és Haim László volt.
A 19. század végén Felsővarsány is Rákóczifalva része lett, ekkor csaknem 2000 lakosa volt.
Később a kastély lebontásra került, a bontási anyagot használták fel a községháza, az iskola és a jegyzői lakás építésénél.
A 19. század utolsó éveiben épült meg a katolikus templom.
A 20. század első évei a fejlődésről szóltak, nagyszabású úthálózat építésébe kezdtek. Bár a gazdasági élet mutatói nem voltak túl kedvezőek, az iskolaügyben jelentős fejlődés mutatkozott.
A 20. század elején Alsóvarsányt is ide csatolták, valamint elkezdődött a komp építése, mely 1906-ban lett kész.
Bármilyen csapás érte a települést, mindig sikerült talpra állnia.
Az első világháború idején egy időre megakadt a fejlődés, de hamar folytatódott.
A település elnyerte a szeszfőzési jogot, a mezőgazdasági gépek száma is jelentősen növekedett.
A második világháborúban egy légitámadás következtében sokan életüket vesztették vagy súlyosan megsebesültek.
A háború után megalakult az első TSz, bővült a telefonközpont, a villanyhálózat, kiépült a közvilágítás.
Folyamatos fejlődés jellemezte.
2009-ben kapott városi rangot.
A város legfőbb jellemzője a kuruc hagyományok őrzése.
Itt található a macimúzeum, ami egy különleges és páratlan gyűjtemény.
Közel van Szolnok, de nincs messze Szarvas és a 63 km-re lévő Kecskemét sem, ami nagyon jó kirándulási lehetőség.
Látnivalók
Macimúzeum
Tanösvény
Varsány Közösségi Ház
Érmegyűjtemény
Bélyeggyűjtemény
Éden Madárpark
Hálaadó kápolna
Református templom
Katolikus templom
