Tiszaföldvár
Tiszaföldvár Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tisza mellett található.
Megközelíthető a 442-es, a 4-es és a 44-es útról gépkocsival vagy távolsági busszal, de elérhető a Szolnok-Makó vasútvonalon is.
Tiszaföldvár, egykori mezőváros, a Tiszazug északi kapujában, egy, a tájból kiemelkedő magaslaton fekszik.
A település korán lakott volt, már az újkőkorból kerültek elő letelepedési nyomok.
Nevének első említése a 15. század közepéből való, ekkor Thyzafeudwar alakban került leírásra.
A település legrégebbi része a Tabán, mely a török kort idézi.
A település földrajzi helyzete miatt védett terület volt, a magaslati fekvés, a mocsarak és a Tisza miatt.
A történelem során sok tulajdonosa volt, a török időkben sűrűn cserélt gazdát.
A török és a tatár pusztítások során egy-egy időre elnéptelenedett.
A vallásnak fontos szerepe volt a település életében, a reformáció ide is elért, a 17. század közepén kálvinista prédikátora volt és a század második felében a kálvinista templom is megépült.
A felszabadító háborúk után a falu elpusztult, elnéptelenedett és csak a 17. század végén települt újra. A Rákóczi-szabadságharcban felégették a császári csapatok.
A 18. század első évtizedeiben Heves megyéből települtek ide lakosok.
A 18. század közepén a Podmaniczki család tulajdona volt, a jobbágyok megélhetését a szántók, a szőlő és az állattartás biztosította.
Báró Podmaniczki II. János nevéhez fűződik a híres tiszaföldvári ménes.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a környék Damjanich és Leiningen seregének felvonulási területe, a tiszttartói ház pedig fontos tanácskozások helyszíne lett.
A ház falán Kossuth Lajos itt tartózkodásának állít emléket az emléktábla.
1886-ban járási székhely lett.
Megépült a vasút, a Tisza szabályozása megnövelte a szántóföldeket, bővült a mezőgazdasági tevékenységek köre.
Az első és a második világháború nem múlt el nyomtalanul, sokan vesztették életüket, sokan elmenekültek.
A háború után az ipari üzemeket államosították, elkezdődött a szövetkezetbe tömörülés.
A gazdasági és a társadalmi élet fejlődésnek indult.
Járási székhely szerepét azonban átvette Kunszentmárton.
A rendszerváltást követően országos pártok sora alakult, a privatizációnak köszönhetően a földek ismét magánkézben vannak.
1993-ban kapott városi rangot.
Folyamatosan fejlődik, azonban a sok mezőgazdasági és ipari munkahely megszűnése miatt a legfőbb cél a munkahelyteremtő beruházások megvalósítása.
A település számos hírességgel büszkélkedhet, többek között Gulyás János atomfizikus, Jánosi Gyöngyi képzőművész, dr. Kun Mária csillagász, Botka László Szeged polgármestere, Kármán Irén író, újságíró, filmrendező, Kovács Kálmán atomkutató, Szini Béla a csuklós buszok tervezője, Papp Bertalan olimpikon kardvívó, Berente Judit transzplantált sportoló, György József a gimnázium első igazgatója.
Látnivalók
Kossuth-szobor
Evangélikus templom
Római katolikus templom
Aradi vértanúk emlékoszlopa
Piaccsarnok
Strand-és Termálfürdő
Tiszazugi Földrajzi Múzeum
Belterületi Református Nagytemplom
Jézus szíve templom
Tiszttartói lakás
Kossuth tér
Szabadkéményes ház
