Kunszentmárton
Kunszentmárton Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Körös kanyarulatában fekszik, a megye legdélebbi városa.
Megközelíthető közúton a 44-es, a 45-ös és a 442-es úton, de elérhető a Szolnok-Makó és a Kecskemét-Kunszentmárton vasútvonalakon is.
Kunszentmárton korán lakott település volt. A honfoglalás idején bolgár és szláv népek éltek itt, akik a magyarokkal keveredve később elmagyarosodtak.
A folyók partjain halászfaluk alakultak ki, feltételezhető, hogy Kunszentmárton területe is valamikor halásztelepülés volt és a többi falu templomos központja lett.
A falu nevének első alakja Kunszállás volt, mivel IV. Béla idején a kunok telepedtek meg itt.
A tatárjárás mélyen érintette Mártonfalvát is, a pusztítást követően IV. Béla a Tiszántúlra telepítette a kunokat, akik szép lassan elmagyarosodtak.
A kunok miatt maradt meg a település „kun” előtagja.
A 14. században az itt élők felvették a kereszténységet és masszív házak váltották fel a sátorlakásokat.
A 15. század elején már községként tartották számon.
A 16. század első felében Lajos király Radics-Bozics-nak adományozta, aki jelentős szerepet játszott a török elleni harcokban.
Buda elfoglalása után Kunszentmárton is török kézre került.
Eger után a törökök menekülés közben felgyújtották, azonban lakói hamar visszatértek és elkezdték újra építeni a települést.
Miután Gyula is a törökök kezére került, a község végleg hódoltsági terület lett.
A 16. század utolsó éveiben a törökök végzetes pusztítása miatt elnéptelenedett a többi környező településsel együtt.
Lassan újra benépesült, de a nagyarányú betelepítés csak a 18. században kezdődött el.
Jászapátiból és más jászsági településekről érkeztek ide a lakosok, gyorsan gyarapodott.
A mai város arculatának kialakítása mellett fontos volt a templomépítés a 18. században. Először az ideiglenes kápolna készült el, ezt felváltotta a magas tornyú templom, végül megépült a mai templom is.
Ekkor épült meg a székház és az igazságszolgáltatás központja lett Kunszentmárton.
A redemptio kedvezően hatott a gazdasági fellendülésre.
A lakosság száma folyamatosan nőtt, bár a 18. században pestisjárvány is pusztított a településen.
1807-ben városi rangra emelkedett, ehhez vásártartási jog és hetipiac tartása is járult.
Megépült az első híd a Körösön a 19. század első éveiben, mely szintén nagyban segítette a település további fejlődését, elindult az iparosodás.
Bővült a kereskedelmi hálózat, mesterségek sora terjedt el, nőtt az árucsere lehetősége.
Az árusításhoz boltokat építettek, melyeket a város ellenőrzött és a jövedelem is városé lett.
A vasút újabb jelentős állomás volt a település fejlődésében, megnőtt a lakosság száma is.
Egy időre elvesztette városi rangját, majd 1986-ban ismét város lett.
A második világháború után TSz-ek alakultak, a helyi téglagyár államosításra került, elkezdte működését az Állami Gazdaság.
A ’60-as években az iparosítás kapcsán építőipari, élelmiszeripari, könnyűipari üzemek létesültek.
A város és környéke tökéletes kikapcsolódási helyszín. A Hármas-Körös, a Körös-Maros Nemzeti Park különleges élővilága üdítően hat a látogatókra.
A városközpont mellett van a Vízitúra kikötő, vizes élmények, sátorozás, gyalogos és kerékpáros túrák, horgászás nyújt valódi feltöltődést, a fantasztikus természeti környezet feledteti a dolgos hétköznapokat.
A vadászat szerelmesei is hódolhatnak itt szenvedélyüknek, de a lovassportok iránt érdeklődők számára is van bőven lehetőség.
Hírességek: Sebők János újságíró, Szabó Gyula a nemzet színésze, Angyal Dávid akadémikus, Krausz Tamás történész, Barna Gábor néprajzkutató, Mártonfi Benke Márta festőművész.
Látnivalók
Római katolikus templom
Köztársaság tér
Városháza
Helytörténeti Múzeum
Körös Szálló
Zsinagóga
Körös-parti Sétány
Szélmalom
Alsó-temető
Református templom
Sportcsarnok
Felső-temetői kápolna
