Békés

A város Békés megyében, Békéscsaba közelében helyezkedik el.

Megközelíthető a 47-es úton gépkocsival és távolsági busszal.

A várost átszeli a Körös, mely még vonzóbbá teszi a települést.

A település korán lakott volt, az útépítések kapcsán számos értékes lelet került elő. 1800 és 3000 éves emberi maradványokat is feltártak. A leletek tanúsága szerint kezdetben szarmaták élhettek itt, de lakták illírek, kelták, szkíták, gepidák, avarok, gótok, hunok és más népcsoportok is.

Nevét a honfoglalás korára eredeztetik és megyeszékhely volt hosszú időn keresztül. Nevét először a 13. század elején említik hivatalos iratok, ekkor „Bekues” alakban került leírásra.

A tatárok pusztítása következtében egy időre elnéptelenedett, lakói csak a 13. század végén kezdtek visszatelepülni. Továbbra is megyeszékhely volt, de várát nem hozták helyre, így jelentős hanyatlásnak indult.

Luxemburgi Zsigmond a 15. század első éveiben Maróthy János bánnak adományozta aki beindította a fejlődést, vásártartási jogot és városi rangot is kapott. Maróthy építtette Gyula várát is, ezzel azonban Békés helyett Gyula lett az uradalom központja.

A török időkben Gyula és Békés is megszállás alá került, a földesúr a szultán volt. A törökök megerősítették és csaknem 240 török katona állomásozott itt.

A török pusztítás következtében megállt a fejlődés, a lakosság és a település is szinte teljesen elpusztult.

A benépesítés és a népesség növekedése lassú ütemben kezdődött el.

A lakosság elsősorban állattenyésztéssel foglalkozott, majd a rétgazdálkodás és a halászat is jelentős megélhetési forrás lett.

A 18. század végén a település a Wenckheim grófi család birtoka lett.

A fejlődést nem segítette, hogy a közelben épült Szolnok-Lökösháza vasútvonal Békést nem érintette, így nem került be az ország gazdasági vérkeringésébe. Ezt követően elvesztette városi rangját és nagyközség lett, a fejlődés egy időre megállt.

A polgárosodás a 20. században kezdődött el, sok új épület létesült, gimnázium, városháza épült. A fejlődést azonban az első világháború ismét megállította, de a ’30-as évek végén még az ország legnagyobb községe volt.

A második világháborút követően lassú fejlődésnek indult, 1973-ban városi rangra emelkedett. Az iparosítási kísérletek nem igazán vezettek eredményre, a rendszerváltás után a meglévők meg is szűntek.

A város híres a hagyományok őrzéséről, a kosár és gyökérfonó, valamint a mézből készült termékeiről. A szilvapálinka hungarikum és a kolbász is messze földön híres.

Békés ma már a Körösök fővárosa, több mint 20 hídja van, a Kettős-Körös a vízitúrázás valódi paradicsoma.

A környék tökéletes kikapcsolódási lehetőségekkel várja a turistákat. Békéscsabán a híres kolbászfesztivál jó hangulattal csalogatja a látogatókat, kényelmesen elérhető a Körös-Maros Nemzeti Park és a határon túl Nagyszalonta is.

Híres emberek:

Jantyik Csaba színész, Csurka Péter író, Veres Endre történész, Püski Sándor könyvkiadó, Bajkó Károly birkózó olimpiai bajnok, Minya Mária szobrász és keramikusművész, Milák Brigitta festőművész, Cifra Anita válogatott kézilabdás és még sokan mások.

Látnivalók

Jantyik Mátyás Múzeum

Békési Duzzasztómű

Békési Galéria

Békési Tájház

Római katolikus templom

Református templom

Iskolamesteri lakás

Szentháromság Plébániatemplom

Asztalos-kút

Kecskeméti Gábor Kulturális, Sport-és Turisztikai Központ

Kettős-Körös