Kunhegyes
Kunhegyes Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Nagykunság északi peremén található, közel van a Tisza-tóhoz.
Megközelíthető a 4-es és a 34-es úton gépkocsival és Volán távolsági járataival, de elérhető a Kál-Kápolna-Kisújszállás vasútvonalon is.
A település csaknem 700 éves múltra tekint vissza, nagyon sok kulturális örökséggel büszkélkedhet.
Nevét először a 14. század első felében említik hivatalos okiratok Hegyesegyháza alakban.
Később Hegyes alakban tartották számon, majd az itt átfolyó Kakat ér miatt lett Kakathegyes. A 16. század közepétől viseli mai nevét.
IV. Béla engedélyezte, hogy a kunok betelepüljenek, a fokozatosan gyarapodó kunok megvásárolták Hegyes községet.
A 16. század közepén nem volt török megszállás alatt, csak Gyula eleste után dúlták fel a törökök ezt a területet.
A 17. század elején elnéptelenedett, pedig már református temploma is volt.
A 17. század ’30-as éveiben a szolnoki várhoz tartozott, az adót is oda fizette, majd a balaszentmiklósi várhoz csatolták.
A 17. század második felében a törökök portyázása elől ismét elmenekült a lakosság és csak a század végén kezdtek visszaszállingózni, a 18. század elejére betelepült.
A karlócai béke után I. Lipót a Jászságot és a Kunságot eladta a német lovagrendnek, lakói jobbágysorba kényszerültek.
A Rákóczi-szabadságharc alatt jelentős szerepet töltött be, a kuruc mozgalom fontos bázisa volt.
A rácok felégették és kirabolták a települést, a lakókat Rákóczi rakamazi birtokára telepítette.
Néhány év múlva a lakosok visszaköltöztek, számuk egyre gyarapodott.
Mária Terézia kiváltságlevele, a Redemptio új lehetőségeket teremtett, a jász-kunok visszavásárolhatták földjeiket a német lovagrendtől.
A lakosság nagy része tudott élni a lehetőséggel, a mai város virágzásnak indult.
Sokáig, egészen a 19. század elejéig vadvizek uralták a területet.
A Nagykunság gazdasági fejlődésének legfőbb akadálya a kiterjedt árvizek sokasága volt, ezért szükség volt a Tisza szabályozására.
Gátak épültek, ami a 18. század utolsó éveire befejeződött.
A 19. század ’20-as éveiben megnyílt az első gyógyszertár, volt orvos is. A templomot Hild József építész tervezte, mely a város jelképévé vált és az országban a második legnagyobb református templom.
Az első és második világháború sem múlt el nyomtalanul a településen, bár harcok a község belső részén nem voltak, az áldozatok száma a második világháborúban 400 körül volt.
A háború után megnyílt az egészségházban a szülőotthon, majd az ’50-es években bölcsőde kezdte meg működését.
A ’60-as éveket a nagyarányú iparosodás jellemezte, ez magával hozta a település fejlődését is.
1970-ben nagyközség lett, elkezdődött az utak szilárd burkolattal való ellátása, részben kiépült a gáz és a vízhálózat is.
1989-ben kapta vissza városi rangját.
Kedvező földrajzi fekvése miatt kedvelt turistacélpont.
Közel van a Tisza-tó, a Hortobágyi Nemzeti Park, de kényelmesen elérhető Szolnok, Karcag és Szarvas is, ahol számos látnivaló és élmény várja a turistákat.
Kiemelt esemény a Jászkun Citeratalálkozó, a Mihály-napi Sokadalom, az Aratónap, a Kun Kupa Nemzetközi Ifjúsági Labdarúgó-torna.
Kunhegyessel sok híres ember kapcsolható össze, többek között Zsigmond Ferenc irodalomtörténész, Báró Mészáros János hadvezér, Kádár Endre író, Szegő Gábor matematikus, Angyal Zoltán Stunt Rider, Romanek János labdarúgó, Ilosvai Varga István érdemes művész.
Látnivalók
Református templom
Egykori sóház
Nagykun lovas szobor
Zsigmond Ferenc mellszobra
Kopjafa
Tisza-tó
Városháza
Római katolikus templom
Miseruha gyűjtemény
Kunhalmok
Komlósi-féle Szélmalom
Kunhegyesi Szent István Termálfürdő
