Törökszentmiklós, Jász-Nagykun-Szolnok megye
Törökszentmiklós
Törökszentmiklós Jász-Nagykun-Szolnok megyében fekszik, a harmadik legnépesebb város a megyében, északon a Tisza határolja.
Megközelíthető a 4-es és a 46-os főúton gépkocsival és a Volán távolsági járataival, valamint vonattal a Szolnok-Záhony vasútvonalon.
Területe korán lakott volt, a letelepedést földrajzi fekvése és a Tisza nagyban befolyásolta, vonzó terület volt.
Már az újkőkorból és a rézkorból is kerültek elő régészeti leletek. A honfoglalás korából a kétpói ezüstcsésze a leghíresebb lelet.
A kunhalmok nagy jelentőséggel bírnak a környéken. A Holt Tisza mellett Terehalom a legjelentősebb.
Törökszentmiklós nevének előde Balaszentmiklós volt, nevét először a 14. század végén említik hivatalos iratok.
Szinte semmilyen forrásanyag nem maradt fenn a településről, csak következtetések vannak a történelméről. Valószínű az is, hogy a tatárjárás idején elpusztult.
A történelem során több birtokosa volt, a 15. században a szalók nemzetségi balák egyik birtokközpontja lett.
Később Csulai Móré László, majd Zay Ferenc, Liszthy János, Vidmáczky János és Mohácsot követően a Pöstyéniek tulajdona lett.
A törökök 1552-ben elfoglalták. A török portyázások nagyon megkeserítették az itt lakók életét, sok kárt okoztak.
A 17. században a terület nagyrészt lakatlan volt, a 18. század elején azonban nagyarányú betelepülés vette kezdetét. Elsősorban Békés és Szabolcs megyéből telepedtek meg itt.
Ebben az időben Almásy II. János volt a birtokosa, aki nagy engedményt adott a telepeseknek, öt évig nem kellett úrbéri szolgáltatást fizetniük.
Akik ide költöztek, pénzzel válthatták meg a földhasználatot. A mai lakosok közül is sokan viselik azokat a családneveket, akiknek annak idején szerepelt a neve a névjegyzékben.
Kezdetben reformátusok, majd katolikusok is megtelepedtek, de elkülönülve éltek, hogy elkerüljék a vallási konfliktusokat.
A 18. század első felében a település mezőváros lett.
A 19. század közepén a város örökváltságot ajánlott az Almásyaknak.
Az 1848-as szabadságharcot követően átmenetileg járási székhely lett.
Ekkor kezdődött el az iparosodás, több gyár kezdte el működését, megnyílt a Lábassy János féle mezőgazdasági gépeket gyártó műhely, ebből fejlődött ki a mezőgépgyár és az öntöde.
A vasútvonal átadásával új lehetőségek nyíltak meg a település előtt, felgyorsult a kereskedelem és az ipar fejlődése is.
A fejlődés ellenére azonban a 19. század második felében visszaminősült, nagyközség lett.
A 19. század végén beindult a termelés a Hoffmann rendszerű téglagyárban.
A két világháború mély sebeket ejtett a településen.
A 20. század közepén a földeket és az üzemeket államosították, a kisiparosok nem folytatták tovább, felszámolták tevékenységüket.
A 20. század első évében megjelent az első sajtótermék, Törökszentmiklós és Vidéke címen.
A település 1952-ben kapott újra városi rangot.
A környéken nagyon sok a kikapcsolódási lehetőség. Közel van Szolnok, de nincs túl messze Karcag és a Hortobágyi Nemzeti Park sem.
A városhoz számos híres ember köthető, akik itt éltek, vagy maradandót alkottak az utókor számára. Többek között Polgár Mihály református püspök, Monori Lili színművésznő, Molnár Ferenc Caramel énekes, Örkényi Éva színművésznő.
Látnivalók
Helytörténeti Gyűjtemény
Református templom
Szentháromság Római Katolikus Főtemplom
Kálvária Kápolna
Almásy-kastély
Tűzoltótorony
A kastélyhoz tartozó lovarda
Angol telivér ménes
Városi Strand