Sátoraljaújhely

Sátoraljaújhely Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a szlovák határ mellett fekszik.

Jól megközelíthető a 37-es főútról gépkocsival és a Borsod Volán járataival, valamint vonattal.

A terület valőszínűleg már az őskorban lakott volt, mivel természeti adottságainak köszönhetően jó megélhetési lehetőségeket biztosított.

Állattartás, földművelés, a vizek számos halfaja vonzóvá tette a környéket.

Anonymus feljegyzései alapján már a honfoglalás idején is laktak itt emberek.

Nevének első említése „Satur eleu” alakban került leírásra.

A krónika szerint két vár állt itt, az egyik a Vár-hegyen, a másik pedig a Sátor-hegyen. A 12. századi vár feltételezhetően favár volt, mely megvédte a környék lakosságát.

Ekkor kezdődött a szőlő és bortermelés, mely hosszú időre meghatározta a város gazdaságát.

Könyves Kálmán király a 12. században gróf Ratholdnak adta.

II. Endre idejében hivatalos okirat említi a pálosok klastromának alapítását.

A tatárjárás idején mindent feldúltak, a lakosság a környező hegyekbe menekült, majd a tatárok pusztítása után elkezdődött az ujjáépítés. A város nevében az „új hely” ezt jelenti.

A 13. században V. István király városi rangot adományozott a településnek.

A 14. században Koriatovics Tódor herceg tulajdona lett a várral együtt.

A 15. században a Pálóczy család birtokolta egészen 1526-ig. Ők építették a plébániatemplomot is, mely később leégett, ujjáépítése Trautsohn János Vilmos herceg idején történt, de halála miatt a kincstár fejezte be.

A 16. század első felében Perényi Péter volt a vár tulajdonosa, melyet megerősíttetett, ezt azonban Telekessy Imre leromboltatta, majd a törökök a várost is felégették.

A Rákóczi család birtokába házasság révén került.

A 17. század végén tört ki a Tokaji féle felkelés, melyet a Rákóczi szabadságharc követett.

A Rákócziak után Trautsohn osztrák herceg birtokába, majd Bretzenheim herceg tulajdonába került.

A kereskedelem a 18. században jelentős fejlődésnek indult és a század közepén Zemplén vármegye székhelye lett.

A lakosságot számos járvány súlytotta, a pestis és a kolera nagyon sok áldozatot követelt.

A természeti csapások is sok pusztítást okzotak a 19. században, földrengés és árvíz hagyott mély sebeket a településen.

A vasút megépítése lázba hozta a lakosságot.

Az infrastruktúra fejlődött, villamos erőmű létesült, kiépült a vízvezeték és csatornahálózat.

A 19. század elején megnyitotta a közkórház a kapuit, majd a 20. század elején újabb kórház építésére került sor.

Az első világháborút követően Újhely határváros lett, a trianoni békeszerződés következtében megtorpant a töretlen fejlődés, mivel a megye nagy részét Csehszlovákiához csatolták.

1950-ig volt megyeszékhely, de elveszítette központi szerepét, csökkent a kereskedelmi forgalom és visszaesett a gazdaság is.

A két világháború között nagy fejlődés nem következett be

1924-ben megépült a kisvasút, mellyel Nyíregyházáig is el lehetett jutni, ezt azonban a 80-as években felszámolták.

Kulturás szempontból fontos szerepet tölt be a megye és az ország életében, a környék nagyon vonzó a turisták számára is.

Egyik kiemelt turistacsalogató létesítménye a Zemplén Kalandpark, ahol libegő, bob, korcsolyapálya, mászófal, sípályák, hófánk pálya, kalandtúra pályák és kilátók biztosítanak nagyon jó kikapcsolódást.

A városhoz számos híresség köthető, nehéz lenne felsorolni, néhány közülük:

Ifj. Latabár Árpád színész, Czigány Lóránt irodalomtörténész, Engel József szobrász, Kossuth Zsuzsanna ( Kossuth Lajos húga, a tábori kórházak főápolónője ), Kalecsinszky Sándor kémikus, Sebeők Sári operaénekes, Pásztor Gábor BMX világbajnok.

Látnivalók

Kazinczy Ferenc Múzeum

Belváros

Waldbott-kastély

Városháza

Nagytemplom

Hősök tere

Magyar Kálvária emlékmű

Törvényszéki palota és fogház

Pálos-piarista templom és kolostor

Magas-hegyi libegő

Magyarok Háza