Dévaványa
Dévaványa Békés megyében található.
Megközelíthető a 4-es főútról, a 46-os és a 47-es útról gépkocsival és távolsági busszal, valamint a Körösharsány-Gyoma vasútvonalon.
Dévaványa nevével először a 14. század első felében találkozhatunk, ekkor Jana, majd Vana alakban került leírásra.
Ebben az időben Békés megyéhez tartozott, majd a 15. század 20-as éveiben Heves megyéhez csatolták.
A 16. század első felében már a környék meghatározó települése volt.
A török uralom idején a kisebb falvak eltűntek, a lakosság a nagyobb, biztonságosabb településekre költözött, ilyen volt többek között a mai Dévaványa is. A 16. század második felében már a legnépesebb települések közé tartozott. Ebben az időben már városként emlegetik, a 17. század elején már hivatalosan is mezőváros.
A 17. században a jobbágyság megerősödése volt jellemző. Ekkor alakult ki a református köznemesi réteg is, amely nagy hatással volt a település fejlődésére.
A 17. század végén a tatárok fosztogatása miatt a lakosság jelentős része elmenekült.
A törökök kiűzése után elkezdődött a visszatelepülés, a nyugalom a Rákóczi szabadságharc kirobbanásáig tartott.
A szabadságharc után egy hosszabb békeidőszak következett. A községben jelentős számban voltak nemesi származású lakosok, emiatt is kiemelkedett a környék települései közül.
Az itt élő családok neve már a 16. és 17. században is megjelenik írásos dokumentumokban.
Mai nevét a 18. században kapta, és a század második felében, 1774-ben kapott mezővárosi rangot.
A 19. században a református egyház mellett megjelentek a római katolikusok is.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban fontos szerepet kapott a település, egy időre Heves megye székhelye lett.
A szabadságharc leverése után különválasztották Heves és Külső-Szolnok megyéket, Dévaványa Békés-Csanád megye szeghalmi járásához került, majd a 19. század második felében az újonnan megalakult Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez csatolták.
A 20. században területe és lakossága egyaránt gyarapodott.
A polgárosodást nagyban elősegítette a szolgáltatások, a kereskedelem bővülése.
Számos intézmény létesült, kórház, orvos, patika, szálloda, kocsmák, boltok működtek a településen, majd óvoda, iskola, könytár, mozi és ideiglenes színház létesült.
A második világháborút követően elkezdődött az államosítás, ez Dévaványa visszafejlődését jelentette, nagyközségből község lett, majd 1970-ben kapta meg ismét a nagyközségi címet.
A nyolcvanas években nagyarányú fejlődés vette kezdetét, 2000. július 1-én városi rangra emelkedett.
A településen áthalad az Országos Kék Túra útvonala is.
Dévaványa számos hírességgel büszkélkedhet. Itt született Berényi Ferenc festőművész, Szabó Magdolna képzőművész, Ladányi Mihály költő, Z.Nagy Ferenc agrárpolitikus, Gejza Vámos író, orvos és Cs. Schwalm Edit etnográfus is.
Itt éltek és élnek: Nácsa János citerakészítő, Faragó Imre festő, Kádár Ferenc a Népművészet Mestere ( Lehel kürtjének első megszólaltatója ), Tóth Auguszta színművész, Dr. Ágoston Sándor történész, Molnár Antal festő és még sokan mások.
Látnivalók
Református templom
Katolikus templom
Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény
Kopjafák
Jéggyár
Parókia épülete
Világháborús Hősök Emlékmű
Kádár Ferenc szobra
Víztorony
Régi malom
Öreg tölgyek a vasútnál
Túréri-tó
