Orfeum, a pesti mulató

Michelangelo mester szerint „minden kőben benne van a szobor, csak a felesleget kell lefaragni róla”. Valahogy ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az igazán nagy alkotások már réges-régen megszülettek, csupán az idő függvénye, kinek a fejéből pattannak ki (újra meg újra).

Szembeszállni a múlandósággal, dacolni a lehetetlennel, elhajózni felfedezésre váró horizontok felé – ezek az emberi kultúra örök mozgatórugói. Az egykori elegáns bárok, kávéházak és mulatók a pezsgő társasági élet fényes központjai voltak, ahova sikk volt járni, ahol a szépség, a szórakozás, a művelődés rokonfogalmakként fonódtak egységes bársonyruhába, puha, finom és pazar szociális hálóként ölelve körbe a felvilágosultakat vagy felvilágosodni vágyókat. Melodikus zene, látványos tánc, káprázatos ruhaköltemények közepette virágoztak a nagy találkozások helyszínei. Az alkotóművészet kiválóságai szellemi katlanban egyesítették erőiket, korábban nem tapasztalt lendületet adva a fejlődésnek.